Két évszázad orvos- és gyógyszerészettörténeti emlékei Bács-Kiskun megyében

2018. május 01. – május 21.

A „Két évszázad orvos- és gyógyszerészettörténeti emlékei Bács-Kiskun megyében” című kiállítás öt helyiségben került megrendezésre. Ezekből négy terem a gyógyszerészet, egy pedig az orvostörténet múltját mutatja be. A gyógyszerészeti egység szerkezeti felépítése a gyógyszerészi munka logikáját követi, amely évszázadokon keresztül a gyógyszerkészítést és a gyógyszerárusítást foglalta magában. A termeken végighaladva nyomon követhetjük, miként készültek a régi gyógyszerformák, milyen edényekben tárolták őket, végül eljutunk az officinához, a kecskeméti Szentháromság patika berendezéséhez. A munkaeszközök, tárolóedények, dokumentumok szinte valamennyi patikánkat reprezentálják, az officinákból azonban csak a legrégebbit állítottuk ki, a többi régi patikabútorral fényképeken ismerkedhetünk meg.

Az orvostörténeti egység a borbélysebészek, bábák tevékenységétől a kórházak megalakulásáig kíséri végig a gyógyítás történetét, valamint betekintést nyújt az utóbbi kétszáz környékbeli orvosi eszközvilágába.

 

Kiállításvezető

Belépő

A bejárati helyiség berendezése a századelő patikahangulatát idézi fel. A bejárattal szemben a kecskeméti Mátyás Király Gyógyszertár 1906-ban készült fényképének nagyméretű másolata látható. Előtte áll a hartai patika kis táraasztala orvosságos üvegekkel és dobozokkal berendezve. Homokóra, szecessziós receptírópult díszíti a többi szabad felületet.

 

A gyógyszerkészítés eszközei a 19–20. században

Ebben a teremben a különböző gyógyszerformák fizikai, kémiai előállítási módjait, valamint a készítésükhöz használt eszközöket mutatjuk be.

Mivel a gyógyszerkészítés folyamatának mindegyik szakaszában szükség van az alap- és segédanyagok pontos mérésére, az első vitrinben a súly- és térfogatmérő eszközök főbb típusait vettük számba. A gyógyszertárakban a súlymérés a kétkarú emelőként működő kézimérlegekkel és táramérlegekkel történt. Kézimérleggel a gyors mérést végezték. Ez biztos kézbentartást igényelt vagy a mérleget állványra akasztották. A táramérleg Friedrich Mohr újítása nyomán terjedt el a 19. század második felében. Lényege a mérlegkar éken történő alátámasztása. A kiállításon látható csavart oszlopos táramérleg a kerekegyházi István Király patikából való a századfordulóról. A mérlegek melletti menzúrákkal a folyadékok térfogatát mérték. Az unciás beosztású porcelán mérőhengert 1871 előtt használták, ekkor lépett ugyanis az uncia helyébe a milliliter beosztás. 1871-ben változtak meg a súlymértékek is, az osztrák orvosi mértékek helyett bevezették a gramm alapegységét.

A vitrin másik felét a drogok aprítására, porítására használt eszközök foglalják el: drogvágó, drogdaráló, mozsarak, pisztillusok, azaz mozsártörők.

A következő tárlóban a porosztáshoz és a szilárd gyógyszerformák előállításához szükséges eszközöket helyeztük el. A jobb sarokban lévő nikkelezett doboz a több komponensű porok összekeverésére szolgált. Középen a porosztás kellékei sorakoznak

A formája miatt porosztóágyúnak nevezett tárolóeszközből a fiókjában látható, pecsétviasszal különböző méretre bekalibrált fakanalakkal adagolták ki a porokat. A pormérő kanalak nemcsak sokféle anyagból – fa, csont, szaru, fém –, hanem változatos formában is készültek. Az egyik fémkanál csapórésszel van ellátva, a másik változtatható űrtartalmú, mivel kettős fala meghatározott arányban mindkét irányban elmozdítható.

A papírkapszulákat a felső üvegpolcon álló kapszulabefúvókkal nyitották ki. A 19. század második felében vezették be az ostyatok használatát a kellemetlen ízű porok adagolására. Az ostyákat a tárló oldalfalán függő ostyazáró készülékekkel töltötték. A vitrin alsó részén Seidlitz-féle poharak, pezsgőpor és zselatinkapszula előállításához szükséges formázók sorakoznak. Ezeket a gyógyszerformákat a századforduló óta ismerjük. A pezsgőporos pohár azért áll két részből, mert az egyik rekeszébe az enyhén lúgos, a másikba a savas alkotórész került, s csak fogyasztásakor keletkezett szénsav a szájüregben.

A tárló második felében a morsula, tabula, pasztilla és pilulakészítő eszközöket láthatják. A legfelül elhelyezett cukorkaszaggató és öntőformákkal készültek a morsulák és tabulák a 19. században. Alapanyaguk az olvasztott cukor volt, ebbe keverték a hatóanyagot, majd a forró masszát márványlapra vagy formába öntötték. Az öntőforma alatt lévő pasztillaszaggatóból kipotyogó korong alakú pasztillák alapanyaga szintén a mézgás, nyálkás szereket is tartalmazó cukor volt.

A vitrinben elhelyezett többi tárgy a pilulák készítésére szolgált. A pilulák vagy labdacsok már nagyon régóta ismeretesek, azonban a 19. század elejéig igen egyszerű módon készültek: kézzel csipkedték a tészta állagú masszából. Nagyságuk mértéke a „bakkecske golyóbisának” felelt meg. A labdacs a múlt század végi receptúra legfontosabb készítménye volt, ebben az alakban a korabeli gyógyszerkincs bármely anyagát kiszolgálhatták. A pilulák előállításához labdacsmozsárra, pilulagömbölyítőre és pilulagépre volt szükség. A labdacsok gyúrását az üvegpolcon látható mozsarakkal végezték, a legalul elhelyezett labdacsgéppel pedig megformázták a golyócskákat a gyúrótábla közepén és a nyújtófán lévő vájatok pontos egymásra illesztésével. A labdacsokon meglátszó vágások nyomait a pilulagömbölyítő segítségével tüntették el.

A szilárd gyógyszerformákat bemutató egység a kézitablettázókkal folytatódik. W. Brockedon 1844-ben szabadalmaztatta a tablettát, de használata csak később, a századfordulón kezdett igazán elterjedni. A tablettakészítés a préselés elvén alapul. Kezdetben kézi erővel vagy kalapáccsal préselték formába a porkeveréket, majd egykarú emelővel, végül tablettázógép segítségével. A tárlóban bemutatunk hat különböző kézitablettázót és egy kézikomprimálógépet a 20. század elejéről.

Ezután következnek a kúp-, viasztapasz- és kenőcskészítés kellékei, majd a folyékony gyógyszerek előállításához szükséges hevítő, infundáló, szűrő és desztilláló készülékek. A gyógyszer-technológiai egység a sterilezés és a gyógyszervizsgálat eszközeinek bemutatásával zárul.

Ebben a teremben az utolsó témakör a katonai gyógyszerészetbe enged bepillantást.

 

Bács-Kiskun megye gyógyszertárai a 19–20. században

A terembe lépve a bal oldali tárló a patikaedények funkcionális típusaival ismertet meg bennünket. Tulajdonságaiknak megfelelően a gyógyszereket különböző anyagú edényekben tárolták: a folyadékokat üvegekben, a porokat fa- vagy üvegedényekben, a kenőcsöket kerámia, illetve porcelántégelyekben. A vitrin bal felső polcára az officinai folyadéküvegek változatai kerültek. A hasáb alakú, ragasztott nyakú 18. század végi edények nyitják a sort, majd a későbbi, 19. századi csiszolt üvegdugós, színes, tojásdad fogantyús üvegek következnek.

Alattuk a széles szájú porüvegek színpompás változatai láthatók, majd legalul a nagyméretű raktári edények mellett a pici, szín- és formagazdag expediálóüvegek, amelyeket a gyógyszerek kiadásakor használtak.  A középen elhelyezett gyógycukorkás üvegek reklámcéllal készültek a századelőn. A vitrin másik oldalának felső polcán a porok tárolására használt fatégelyek formaváltozatai figyelhetők meg két kéregdoboz társaságában. Középen helyeztük el a keménycserép és porcelán officinai kenőcstégelyeket, alattuk pedig a szintén kenőcstárolásra való nagyobb méretű pincetégelyeket.

A következő tárlók anyagát Kecskemét és a megye patikáinak reliktumaiból válogattuk. Az első helytörténeti jellegű vitrinben táblázat mutatja be Kecskemét gyógyszertárait alapításuk sorrendjében. Ezek közül a Szentháromság, Mátyás Király, Isteni Gondviselés, Szent László és Magyarok Nagyasszonya Gyógyszertárral a két világháború között készült fényképek másolatai ismertetnek meg bennünket. A tárlóban elhelyezett tárgyak az 1821-ben alapított Mátyás Király Gyógyszertár századforduló körüli emlékét idézik fel. Ekkor Farkas Ignác és fia, Farkas Béla volt a patika tulajdonosa. A vitrinben szerepelnek az akkor Farkas Patika néven ismert gyógyszertár régi edényei, amelyeknek az a jellegzetességük, hogy alma alakú kartusait kígyós, kelyhes motívumok díszítik.

A következő vitrint a Szentlélek Patika edényeivel és dokumentumaival rendeztük be. Az első tulajdonos, Handtel Károly 1839-ben Pesten szerzett diplomája alatt az új tulajdonossal, Katona Zsigmonddal 1867-ben kötött adásvételi szerződésük tanulmányozható. A patika reliktumai mellett kiállításra került többek között a sokoldalú gyógyszerész, Katona Zsigmond katonatelepi mintaszőlészetének név- és árjegyzéke is. Katona Zsigmond még életében átruházta patikáját Zsigmond nevű fiára, de másik fiát, Katona Józsefet is gyógyszerésznek taníttatta, aki 1904-ben nyitotta meg Kecskemét ötödik, Megváltó elnevezésű patikáját. Szecessziós épületéről, bútorairól fotóillusztrációk tanúskodnak, alattuk pedig a szintén szecessziós motívummal díszített patikaedényekből láthatnak néhányat.

Kecskemét jellegzetesebb patikáinak villanásnyi bemutatása után a megye más településein működő gyógyszertárairól tájékoztat a kiállítás edénysorozatok, szignatúrák, papírdobozok és fényképek felhasználásával. Itt helyeztünk el egy értékes dokumentumot is: a kecskeméti nyomdában 1940 körül nyomtatott papírkapszula mintagyűjteményt, amely szinte az ország összes patikájának kapszulamintáit tartalmazza.

 

Gyógyszerészeti emlékek a 18. századból

A 18. századi gyógyszerészet világát korabeli patikabútor, edények, levéltári iratok és a korabeli gyógyszerkincs részletes bemutatása idézi fel. A bejárattal szemben helyeztük el Kecskemét 1746-tól működő patikájának fenyőfából készült, festett, parasztbarokk stílusú officináját. A patika 1746-tól Vághi György orvos kézigyógyszertára volt, majd 1766-tól Szentháromság néven ez lett a város első nyilvános gyógyszertára. A különleges szerkezetű – ajtónyílás köré épített – bútor munkaasztalán 18. századi tárgyak utalnak a hajdani használatra. Ugyanebből a patikából származik a teremben elhelyezett vörösmárvány mozsár is.

Az első vitrinben a kézigyógyszertár tulajdonosára és alkalmazottjára, Falt Antal iglói születésű gyógyszerészre vonatkozó levéltári másolatok tekinthetők meg néhány korabeli nyomtatvány és munkaeszköz, valamint 18. századi fatégelyek és kenőcstégelyek (holicsi, budai) társaságában.

A helytörténeti és gyógyszertörténeti egységet köti össze a jobb oldalon, a vitrinek előtt olvasható fotókópia, Falt Antal 1770-ben felvett „inventarium medicinae”-je, amely közel háromszáz, általa használt gyógyszernevet tartalmaz. Az ezt követő három vitrin anyaga részletesen szemlélteti a 18. században használt drogokat tárolóedényükkel és metszetekkel kiegészítve.

A 18. század elején használt gyógyszerek száma meghaladta a kétezer-ötszázat, s ezek kilencvenöt százaléka a patikákban készült. A gyógyszerkincs főbb csoportjai a növényi, állati és ásványi eredetű drogok, valamint az egyszerű galenikumok és a több alkotórészből álló kompoziták. Mi is ebben a rendszerben ismertetjük a gyógyszerkészletet. A gyógyszerkincs több mint felét adó növényi eredetű drogok nemcsak a hazai gyógynövényeket jelentették, hanem ismertek voltak a ma fűszerként használt szerecsendió, bors, gyömbér, valamint a tengeren túli egzotikus drogok is, mint a sárkányvér, szenna, elefánttetű, stb.

Még ezeknél is egzotikusabb látványt nyújtanak az állati eredetű drogok, mint például a hód ivarnyílása melletti páros mirigyzacskó, a Castoreum, amelyet idegbetegségekre és méhbajok ellen használtak, a szívgyógyszerként és festékként is egyaránt népszerű bíbortetű, a sokféle betegségre alkalmazott viperahús, a szárított kecskevér, a kőrisbogárpor, valamint a bezoárok. A gyógyszerészeti kiállítás a homeopátia elméletének rövid ismertetésével és néhány homeopata gyógyszerkészlet bemutatásával zárul.

 

Szemelvények az utóbbi kétszáz év orvostörténetéből

Az orvostörténeti kiállítás Hermann András fényképével kezdődik, ő volt a törökök kiűzése után a kalocsai érsek első háziorvosa. Kecskemét és a megye orvosi múltjára a 18. század közepéig csak kevés levéltári adat utal. 1766-ból származó összeírás szerint Kecskeméten hét sebész és öt bába tevékenykedett. Kevéssel korábbi a bevezető tabló másik fotómásolata, Kintses Sámuel sebészborbély 1755-ös céhlevele.

A következő tablón az 1831-es kolerajárvánnyal kapcsolatos iratok olvashatók. A tablók előtt elhelyezett cserép vízszűrőt víztisztításra használták a járványok idején.

Az első tárló anyaga a népi orvoslás körébe tartozó tárgyak – érvágókések, köpülyözőpoharak, kéziratos receptek, stb. – bemutatásával indul, majd a 19–20. század fordulóján alkalmazott sebészeti műszerek következnek. Figyelemre méltó ezek közül a köpülyözéskor használt úgynevezett életre ébresztő készülék. A továbbiakban fényképek és tablók segítik a látogatót Kecskemét, Kalocsa, Kiskunhalas egészségügyi múltjának megismerésében. Itt látható többek között a kecskeméti volt epreskerti kórház, a régi járványkórház és a „Cserepes kórház” fényképe, valamint képes levelezőlapról készült nagyítás Murányi Károly kalocsai magánszanatóriumáról. Kórházi iratokkal, majd nőgyógyászati műszerekkel folytatódik a kiállítás. A 20. század elején használt műszereket a melléjük állított, Mangetus 1721-ben kiadott Biliotheca chirurgica című művéből való metszetekkel összevetve megállapíthatjuk, hogy az eltelt kétszáz év alatt nem sokban változtak a műszerek.

A következő vitrinben a fogászati eszközöket állítottuk ki. Időben és térben igen nagy távolság választja el egymástól a paraszti gyógykovács által készített foghúzókat az Aesculap gyártmányú aranytömő készlettől. A terem másik felében esztergályozással és áttört faragással díszített betegmérőszék látható Jobbágy Andor kecskeméti magánszanatóriumából. A mellette álló vitrin a betegvizsgálathoz szükséges kellékeket tárja a látogatók elé: fa, fém, ruggyanta hallgatócsövek mellett vérnyomásmérőket, szemüvegkészleteket és 19 századi rézmikroszkópokat láthatnak. A kiállítás a terápiás eszközök különböző változatainak bemutatásával zárul.




KKJM
HU EN
KKJM