Mednyánszky László (1852–1919) képeinek kiállítása

2018. május 01. – május 21.

Több ezer festmény, rajz és vázlat, valamint hasonló mennyiségű naplójegyzet báró Aranyosmedgyesi Mednyánszky László művészi öröksége, amelynek javarészét magyar és szlovákiai múzeumok, valamint magángyűjtemények őrzik. A Farkas-Glücks-ajándéknak és vásárlásoknak köszönhetően a kecskeméti Képzőművészeti Gyűjteménybe mintegy negyven műve került (a vázlatkönyveken belül további rajzsorozatokkal), amelyek technikáinak és témáinak változatosságáról és egyben egyes motívumokhoz és festői megoldásokhoz való állandó visszatérésről tanúskodnak. E művek sora a lendülettel felvetett vázlatoktól (Bordó mappa) az életmű talán legdrámaibb csavargóképén (Ágrólszakadt, 1905–1908) vagy a festő szerelmének-barátjának megrendítően tiszta képmásán (Kurdi Bálint arcképe, 1882–1885) át a háborús ábrázolásokig ível.

Mednyánszky arisztokrata család sarja volt. Gyermekéveit a családi birtokokon, a felvidéki Beckón és Nagyőrön (ma Beckov és Strážky, Szlovákia) töltötte; e helyek történetei, a táj regényes misztikuma és matériái egész életére szóló lelki örökséggé váltak. Első alkotói próbálkozásai is ide kötődtek, Thomas Ender bécsi tájképfestő irányításával, amelyek konkrét helyekben, motívumokban és jellegzetes hangulatban egyaránt tetten érhetők. 1872-től a müncheni Akadémia, 1874-től a párizsi École des Beaux-Arts növendéke volt. Tanulmányait követően Nagyőrön épült műterme, de nem vált állandó bázisává. Mednyánszky életének jelentős részét Bécsben és Budapesten töltötte, utazásai során pedig bejárta Dalmáciát, Itáliát, festett a Felvidéken és az Alföldön is.

Mednyánszky művészetében a táj és a figurális tematika egyaránt meghatározó szerepet játszott.  Számos hatás érte, a korabeli európai iskoláktól a korábbi századok egy-egy mesterén át a teozófiai tanításokig. A Mednyánszky-kutatás az ezüstös-derengő tájképeiben a barbizoni iskola, majd az 1870-es évek végétől a bécsi „Stimmungsimpressionismus”, azaz hangulatkép-festészet meghatározó befolyását említi. Utóbbi a természeti jelenségeket poétikus tartalmak, olykor szimbólumok hordozójává emelte. Mednyánszky e korszakában gyakran képsorozatokban gondolkodott, egy-egy motívuma újra és újra feltűnik. Ilyenek többek között Tátra-képei vagy a különböző tájdíszletekbe foglalt, a semmibe torkolló folyókanyarulat, amelynek egyik legszebb ábrázolása a Kecskeméten őrzött Alkonyi táj (1905 körül). Mednyánszky szürkés tónusú tájai a századforduló környékén megszínesedtek, faktúrájuk, koloritjuk expresszívebbé vált.

Mednyánszky figurális művészetét elsősorban a szűk képkivágatra komponált, egyszerűségükben szuggesztív paraszt-arcképek – a kecskeméti gyűjteményből a Kurdi-arcképen kívül ide tartozik a Férfifej profilban (1880-as évek) –, a társadalom perifériájára sodródott csavargók, kocsmázók, elítéltek ábrázolásai, valamint az első világháborúban készült hadi képei – hadszíntéri jelenetek, katonaképek, elesett katonák ábrázolásai – adják. Mednyánszky a párizsi Akadémián a történelmi zsánerfestő, Isidore Pils tanítványa volt; talán ez is hatással lehetett festészeti tematikájának alakulására, későbbi hadifestői szerepvállalására. A festő különös érzékenységgel vonzódott a katasztrófák, a természetet és az embert sújtó csapások, az elesettség iránt, ezek megfestése határozta meg nagyjából 1897-ig tartó periódusát. Ezt követően a sorstragédiákat elszenvedők képei passzív, statikus, már-már szimbolikus alakjaivá váltak. Csavargói, magányuk mozdulatlanságában, monumentálissá növekedtek, amelyben Millet, Van Gogh, Manet és Ribera művészétől való érintettség is felmerül (Verekedés után, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria). Ezek közé tartozik Kecskeméten a Kocsmában ülő (1900-as évek második fele), a Fejét kezére hajtó (1910-es évek) vagy a csavargó-képek egyik főműve, az Ágrólszakadt. Utóbbi elkülönzöttségét a Sphynx megközelíthetetlenségéhez hasonlította a kortárs kritika (Bálint Rezső). A „szenvedő ember réme” (Mednyánszky) a festő első világháborús hadi képein bontakozik ki leginkább, amelyben a kecskeméti gyűjtemény kimondottan gazdag; festményeket és számos vázlatot is őriz. A téma iszonyata ellenére ((Halott orosz katona, Kis appel, Fogolytábor, 1914–1918) a háborús képek némelyikén Mednyánszky az ember és a táj különös egységét találta meg: az élettelen katonatestek enyészete egybeolvad a természetével (Enyészet, 1917; Halott katona, 1915–1918), a vonuló katonák járásának üteme a fatörzsek lineáris ritmusával (Katonák téli erdőben, magántulajdon).

Mednyánszky művészete, noha inspirációs forrásai igen gazdagok és szerteágazók voltak, valójában zárvány maradt. Egynéhány tanítványa közül leginkább Farkas István emelkedik ki, akinek apja, Wolfner József Mednyánszky mecénása volt, hatása pedig az alföldi iskola festészetében érhető tetten. Életvitelében is eltért a megszokottól. Arisztokrata származása birtokot, rangot és kapcsolatokat kínált számára, de ezek mellett mégis erősen vonzódott a társadalom paraszti és alsóbb rétegeihez. Életének, művészi tevékenységének és felfogásának, hovatartozásának, személyes kapcsolatainak és tapasztalatainak, homoszexuális irányultságú, áhítatig fokozott szerelmi kötődéseinek képei tanúsága mellett páratlanul gazdag forrásai az élethosszig vezetett naplójegyzetek.

 

 

 

 

Pénztárunkban az alábbi kiadványokat vásárolhatják meg a témához kapcsolódóan:

  • Gyergyádesz László: „Csavargó”. Mednyánszky László élete és művészete, Kecskemét, 2007.
  • Gyergyádesz László: „Így! Most már lőhetnek… köszönöm!” – Mednyánszky László, Farkas István és Nagy István az I. világháborúban, kiáll. vezető, Cifrapalota, Kecskemét, 2014.
  • Gyergyádesz László: „Így! Most már lőhetnek… köszönöm!” – Mednyánszky László az I. világháborúban. Mednyánszky hadifestői munkássága a Kecskeméti Katona József Múzeum képzőművészeti gyűjteményében, in Megtizedelt évek, konferenciakötet, Kecskemét, 2015, 111–122.

 

 

 

Válogatott irodalom Mednyánszky művészetéről:

  • Malonyay Dezső: Mednyánszky,Budapest, 1905.
  • Schanzer Mária: Mednyánszky,Budapest, 1935.
  • Kállai Ernő: Mednyánszky László,Budapest, 1943.
  • Mednyánszky László naplója. Szemelvények, P. Brestyánszky Ilona, Budapest, 1960.
  • Egri Mária: Mednyánszky,Budapest, 1975.
  • Sarkantyú Mihály: Mednyánszky László (1852–1919),Budapest, 1981.
  • Aradi Nóra: Mednyánszky,Budapest, 1983.
  • Glatz, A. C.: Ladislaus Mednyánszky a Strážky, kiáll. kat., Bratislava, Slovenská národná galéria, 1990.
  • Deák Dénes: Festő a világháborúban,Budapest, 1991.
  • Markója Csilla: Báró Mednyánszky László különös élete és még különösebb művészete.Mednyánszky-olvasókönyv. Dokumentumok, naplók, levelek. Budapest, Enigma (2000), 24–25. sz., 15–54.
  • Markója Csilla: „Egy másik Mednyánszky (A Mednyánszky-kutatás új forrásai)”,Művészettörténeti Értesítő (2000), 1–2. sz., 95–119.
  • Egri Mária és Polgár Árpád: Öreg Kutya. Mednyánszky László,Budapest, 2001.
  • Markója Csilla: Tájkép csata után. Mednyánszky és a hadifestészet.Enigma hadifestészet különszám és forrásgyűjtemény: Mednyánszky-akták, naplók, levelek (2001), 28–29. sz., 7–40.
  • Markója Csilla: Thomas Ender és Mednyánszky László, kiáll. kat. MTA művészeti gyűjtemény, Budapest, 2001, 53–62.
  • Markója Csilla: Egy másik Mednyánszky. Tanulmányok, Budapest, 2008.
  • A 121 legszebb Mednyánszky festmény Virág Judit és Törő István válogatásában, Budapest, 2011.



KKJM
HU EN
KKJM