Pályázati azonosító: 3508/01083

 

 

Utcakonferencia: A kortárs utcai műfajok jegyében
2013. október 18. Pinceklub, Kecskeméti Ifjúsági Otthon
 

 

írta: Virág Ágnes
fotó: Banczik Róbert
videó: Rádi Ádám

I. Az Utcakonferencia ötlete és az előkészületek
II. A konferencia célja és a szervezők elvárásai
III. Megvalósítás
IV. Kritikai értékelés
V. További célok




I. Az Utcakonferencia ötlete és az előkészületek


Kecskemét legfiatalabb művésztanár — generációja X csoport néven kezdte meg működését, akik számtalan utcai és egyéb művészeti akciót hajtottak végre a 2000-es évek elejétől (www.xcsoport.hu). Miközben a városban egy állami, egy privát és egy szabadiskola működik, akik művészetet értő és művelő diákokat nevelnek, ennélfogva adott volt a közeg, akiknek olyan tematikájú nyílt fórumot szerettünk volna biztosítani, amely a leginkább érinti és érdekli a résztvevőket. Az X csoport munkája szorosan összefonódik az iskolákkal, hiszen maguk a művészek is tanítanak.


a) Téma

A konferenciával az volt a szándékunk, hogy olyan utcai műfajokról beszélgessünk, középiskolásokat elgondolkodtató és szórakoztató módon, hogy azok további akciókra adjanak lehetőséget. A konferencia programjának összeállításakor arra törekedtünk, hogy az változatos, több műfajt — public art, utcazene, városi séta, városi építkezés, garázsépítészet, divat — bemutató fóruma legyen a diákoknak és a tanároknak egyaránt. Voltak nehéz, provokatív programok és ellazító felüdülések is, amit úgy súlyoztunk, hogy ha valaki az egész napot velünk szeretné tölteni, az se unatkozzon.


b) Előadók

Előadókként témájukban hiteles és képzett szakembereket választottunk, akik olyan projektekről számoltak be, amik Kecskemét közönsége számára, a visszajelzések alapján ismeretlenek voltak. A budapesti előadókat a múzeum gépjárműve szállította a helyszínre, ezért a csoport meglehetősen jó hangulatban érkezett, akik nem ismerték egymást, azok is válthattak pár szót. Közös reggelivel kezdtük a napot, ahol a megyei és városi résztvevők is bemutatkozhattak.


c) Program

A programot előzetesen minden középiskolában hirdettük digitális és nyomtatott szórólapok, plakátok és személyes gerillahadjárattal is három héten keresztül. Legfogékonyabbak a művészeti iskolák hallgatói és tanárai voltak, akik úgy érzem jól sejtették, mit is szeretnénk, és meg tudták valósítani azt, hogy egész csoporttal érkeztek az előre meghirdetett előadásokra. Elindítottunk egy blogot terformalok.blogspot.hu címen, ahová feltöltöttük a korábbi és az elkövetkező eseményeinket. Előzetes felméréseink alapján foglaltuk le az egyszerre maximum 80 főt befogadó helyszínt, a Pinceklubot a Kecskeméti Ifjúsági Otthon egyik terét, ahol ifjúsági közösségi programok tartanak, például slam-esteket, közös zenéléseket. Úgy terveztük, hogy 25 perces előadásokat lehet meghallgatni, óránként kettőt, délben ebédszünetet tartunk. Délelőtt 10.00 óra és délután 14.00 óra között telt házzal tartottuk a konferenciát. Délután 14.00 és 16.00 óra között művészeti szakkörök — színjátszó, rajz, művészettörténet — látogatták az eseményt.



10.00—10.20 Kertész László ea.
  A nyilvános terekben megjelenő művészet rövid története és típusai: köztéri művészet; street art — új típusú public art
10.30—10.50 Újirány, Tihanyi Dominika ea.
  Köztéri művészeti akciók a Palotanegyedben
11.00—11.20 Trafikkör, Ligetvári István ea.
  Épített tér és táj
11.30—11.50 Döme szájdob
  BOSS RC505
     
  Ebédszünet  
     
13.00—13.20 Szabó Gyöngyvér ea.
  Ahogy más nem látja — köztér-képek
13.30—13.50 BUPAP, Lénárd Anna ea.
  Golyónyomok a házfalakon?
14.00—14.20 Kun-Sebők Kata ea.
  Ős-témák a 21. században  
14.30—14.50 Basch Péter és Bock Balázs slam poetry
  Mondday
15.00—15.20 Szövetség '39, Csernák Janka és Bozsó Melinda ea.
  A Depó, a Haszondesign és a Muki_PIX
15.30—15.50 Trash13, Pusztai Julianna és Vas Fanni ea.
  Divat
16.00—16.20 Majorka07 zene

             

II. A konferencia célja és a szervezők elvárásai


a) Kilépni a dobozból a térbe

A konferencia egy másfél éves programsorozat záró eseményét, összegzését jelentette. A korábbi események során — városi séták, kiállítások és múzeumpedagógiai foglalkozások, falfestés, pályázat és divatbemutató — a kortárs térformák lehetőségeit vázoltuk fel, amelyben jelentős szerepet kapott a saját környezet és a városi környezetkultúra kialakítása. A problémát nem kívánjuk lezárni, sőt a felmerülő kérdésekre szeretnénk minél sokrétűbb válaszokat találni. A Térformálók-sorozat kiléptette a múzeumot a megszokott keretből és épületből, különleges helyszíneken valósíthattuk meg programjainkat: egy volt banképületben, egy volt fehérnemű üzletben, a Műszaki Főiskolán és a Kodály Intézetben. A folytonos költözködés, az újabb és újabb terek meghódítása hozzászoktatta az embereket az akciókhoz.


b) Mi történik az Utcakonferencia után?

Az Utcakonferencia előtt azzal kerestük fel az iskolákat, hogy a diákok és a tanárok (osztályfőnökök, rajz-, művészettörténet, és médiatanárok) csoportokkal jöjjenek el a rendezvényre. A meghallgatott konferencia — előadások további megbeszélésekre és órai feldolgozásokra is érdemesek voltak. Azt szerettük volna, ha az előzetesen jelentkező csoportok mellett egyéni látogatói is lesznek a konferenciának és délután a diákok eljönnek, hogy friss és érdekes információkat, történeteket tudjanak meg, vagy éppen kedvelt műfajukban jobban elmerülhessenek. Ez az elvárásunk nem teljesült.


III. Megvalósítás


1. Történeti, nehéz témák


Kertész Lászlónak egyáltalán nem volt könnyű dolga, amikor arra vállalkozott, hogy egy rövid történeti áttekintést ad a fogalmak — public art, köztéri művészet, graffiti, street art — tisztázása és a konferencia megalapozása végett, s mindezt 25-30 percben. A téma nem könnyű, a tananyagból rendszerint hiányzik, mégis ez az, amivel mindenki találkozik. Kun-Sebők Kata egy-egy vizuális témát — csendélet, akt, zsáner, tájkép — párhuzamosan a múlt és a kortárs megfogalmazás különbségében mutatott meg. A kortárs művészettörténet olyan ikonikus alakjait vonultatta fel, akikről a középiskolában mindenképpen tanulni kellene ahhoz, hogy a mai vizuális korban igazodási pontokat kapjon a szemét jobban kinyitó világjáró...

2. Gyakorlat: projektek, akciók


Nem titkolt szándékom volt annak bemutatása, hogy egy-egy város, városrész és közösség mire képes az önkormányzatok támogatásával, remélve azt, hogy itt Kecskeméten is elindul az ötletelés, a tervezés, az együttműködés a vizuális művészekkel, csoportokkal és a város vizuális arculata erősödik és izgalmassá válik egy-egy projekt keretében.

Új szemlélettel is fel lehet dolgozni a város szövetéhez, történetéhez kapcsolódó témákat: a kaszinózást, a gyümölcstermesztést a nagy falakkal és zárt kerítésekkel elzárt udvarokkal, a még Afrikába is szállító kádgyár, az elhagyott laktanyák és a régi Versenyuszoda egykori életét... A kérdés valójában még mindig feldobott labda, az az igazán izgalmas, ha egy közösség magáénak érez valamilyen témát és azt feldolgozza, bemutatja, vagy beépíti a város arculatába és láthatóvá teszi az idelátogatók számára.

Az előadók gyakorlati példákon keresztül tették átélhetővé a múlt és a jelen kortárs szemléletű feldolgozásait. Többen már megvalósult projekteket mutattak be azok nehézségeivel, sikereivel és kudarcaival együtt. Tihanyi Dominika (az Újirány nevében) mesélt arról, hogy a Palotanegyedben hogyan adták az emberek tudtára, hogy milyen változások, átépítések és átnevezések lesznek a környéken. Megtudhattuk mit jelentenek a virágok a csatornafedőkön? Miért vannak bordásfalak a egy-egy ház oldalán és ez hogyan függ össze az értelmiségiek lumbágójával? Miért érdemes összegyűjteni a boltok történetét? Mit jelent az udvar-projekt?


Ligetvári István (Trafik-Kör) rámutatott arra, hogy mire képes az emberi lelemény az építészet terén. Hogyan tervez vízelvezetést, garázst és biztonsági rendszert az amatőr, akiből egyszer csak "vizuális művész" lesz. Mit jelent a lakat lelakatolása? Miért kell egy petpalack a tetőre?


Szabó Gyöngyvér a zöld területek városi megjelenésére, a parktervezések fontosságára hívta fel a figyelmet, és megkérdőjelezte, hogy érdemes-e historikus tereket tervezni, fenntarthatatlan, magas költségű szökőkutakkal. Hangsúlyozta, hogy a hagyománynál is fontosabb a kortárs funkciók és életmód figyelembe vétele: például a közösségi lét.

Lénárd Anna (BUPAP) titokzatos, személyes múltakat feldolgozó sétákról mesélt, hogyan lehet megfogalmazni és feldolgozni helybeli legendákat helybelieknek. Fontos, hogy a városi séták témáját a közönség érdeklődési körének megfelelően alakítsuk. A BUPAP alapvetően a turizmus módszertanával és marketingjével dolgozik. A sétákat az adott témában járatos szakemberek vezetik (gyakran történészek), a közönség nagy része felnőtt, vagy idősebb, akiknek fontos hogy a nosztalgia helyett a valóságot ismerjék meg.


Csernák Janka és Bozsó Melinda (Szövetség '39) beton-projekteket és munkagép átalakító akciót mutattak be kisfilmeken keresztül. A filmek sokkal többet mondtak a projektekről, mintha azt ezer szóval írták volna körbe, a szemünk előtt vált valóságossá az akció. Mindkét előadó hangsúlyozta, hogy nem betondíszekről és gépdekorálásról van szó, hanem jelentés-átalakításról, módosult tartalmakról, amelyek a kézimunka és a részvétel révén még inkább az emberek sajátjává válik.


3. Lazítás: divat, slam poetry, zene


Szerettem volna, ha az utca, mint téma nem vált volna egyszerű vizuális képpé, egy széles sávvá aminek közepén fehér sávelválasztó fut, hanem inkább megmaradna olyan összetett minőségében, amilyennek a mindennapokban megéljük: együtt a divattal, a zenével, az költészettel.

Döme egy zene-szerkentyűt mutatott be, amin 5 hangsávon tud dolgozni: megtudtuk mi a loop, milyen, amikor a hangsávok végtelen körkörösségben ismétlik az általa kiadott hangot. A gép segítségével a hang a végletekig torzítható, van törpés és robotos variáció, mikrofonba fújt orrhang és láttuk, hogyan röppen el a papírlap a hang hatására.


Basch Péter és Bock Balázs saját verseiket slammelték el.


Pusztai Juli és Vas Fanni (Trash13) még csak 21 évesek és máris üzlettulajdonosok. Gyerekkoruk óta ismerik egymást, aztán volt három év szünet: egyikőjük Angliába, míg a másik Németországba ment. Aztán visszajöttek egy csomó ronggyal a bolhapiacról, meg a turiból, és jött az ötlet... a lehetőség... és a kitartás... azóta fiatal szlovák, német és magyar tervezőkkel dolgoznak együtt. Itt a ruhák mesélnek...


A konferenciát koncerttel zártuk, zenélt a Majorka07: Majoros Gyula és Almási Krisztián.


IV. Kritikai értékelés


Az Utcakonferenciát sikerült úgy megvalósítanunk, ahogyan terveztük, de számos olyan pontját látjuk, amelyen a későbbiekben javítani, vagy módosítani szeretnénk. Az esemény jó kezdeményezésnek bizonyult abból a szempontból, hogy felhívta a figyelmet a közösségi művészeti akciókra, a lokalitás, a hitelesség és az őszinteség fontosságára. Az iskolák számára gondot okozott a távolság a helyszín és az iskola között, ezért a legközelebbi fórumot valószínűleg az egyik művészeti középiskola dísztermében tartanánk.

Mivel a szakemberek és az ismeretlen projektek megismerésére helyeztük a hangsúlyt a diákok inkább passzív befogadói voltak az előadásoknak. Valószínűleg jóval korábban a tanárokkal együttműködve utcai akciókat és egyéb projekteket maguk a diákok is tervezhetnek és megvalósíthatnak, amely lehetőséget adna arra, hogy arról ők is beszámoljanak az élményeikről és tapasztalataikról, az akció időpontját beépíthetjük a konferencia eseményeinek sorába.


V. További célok


Mivel a művészeti iskolák gyorsan lestoppolták a helyeket csoportjaik számára és a konferencia végén pozitív visszajelzéseikkel, megfigyeléseikkel támogattak minket, megszületett az az elhatározás, hogy a további szorosabb együttműködést velük folytatjuk: Kertész Lászlót egy elméleti előadássorozat keretében szívesen látnák az iskolákban, amelyeket helybeli művészek akciói egészítenének ki (Kun-Sebők Kata, Ulrich Gábor, Mészáros Marianna).

A városban több privát kezdeményezés indult útjára, amelynek keretében esetleg hasonló módon fórumot biztosítva tudnánk a beszélgetni a performanszról (Kádgyár-projekt), a transzmediális művészetekről (CTC — Corner of Contemporary Technology), installációkról (Fürdő-projekt) és a land-artról (Szabadidő-projekt). Számos nagyszabású terv öltött vázlatos formát, amelyekhez a jövőben kell megteremtenünk a financiális hátteret.