A munkagépek árnyékában - A Katona József Múzeum Régészeti Gyűjteményének története (2010-2019)

A munkagépek árnyékában
A Katona József Múzeum Régészeti Gyűjteményének története (2010-2019)
A 2010-es évek eleje nagy változást hozott a régészeti munkálatok struktúrájában. Az eddig is hangsúlyos nagyfelületű megelőző feltárások mellett nagyobb szerepet kaptak a kisebb volumenű, ám ugyanolyan tudományos értékű régészeti megfigyelések a megye teljes területén. A következőkben a teljesség igénye nélkül, mintegy illusztrációként kerülnek felsorolásra azok a szakfelügyeleti projektek és megelőző feltárások, melyek eredményei, leletei sokszor tudománytörténeti jelentőséggel bírnak mind Kecskemét város, mind Bács-Kiskun megye régészetében. A csoportosítás a régészeti korszakok szerint halad előre.
Őskor
Neolitikum
Megyénket – ahogyan a Kárpát-medence nagyrészét is – már a legkorábbi régészeti időszakokban lakták. Jellemző példája az ún. Alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájának (megközelítőleg Kr. e. 6. évezred) a Tiszaug külterületén 2018-ban feltárt neolitikus településrészlet, mely objektumaiból (cölöpszerkezetes, többször megújított hosszúházak, tárológödrök, árkok) kiemelkedő mennyiségű kerámia ás kőeszköz leletanyag került napvilágra. Ugyanilyen korú fabélletes kutak kerültek feltárásra 2016-ban Szalkszentmárton határában bányászati terület előkészítése közben, mely víznyerő helyek tölgyfamintái a legkorábbiak közé tartoznak az országban.
Rézkor
Az őskori régészeti korszakok határa egy-egy jelentős technológiai innovációhoz kapcsolható, mint pl. a fémek széleskörű, mindennapi használata. Az újkőkort követő korszak a rézkor volt. Kiskőrösön 2013-ban és 2019-ben egy késő rézkori, a Baden kultúrához (Kr.e. 3500 – 2800) köthető település feltárásával további leletekkel és értékes tudományos megfigyelésekkel gazdagodott gyűjteményünk. Az építkezéshez kapcsolódó régészeti megfigyelés során különleges kerámiák (pl. kétosztatú tálak, merickék) és rituális szarvasmarha-temetkezések is előkerültek.
Bronzkor
Jelentős mérvű megtelepedés volt jellemző a múzeum gyűjtőterületére a középső bronzkor időszakában is. A feltárt települések és temetők túlnyomó többségben az ún. Vatya-kultúra körébe sorolható, és a Kr. e. 2000 – 1500 évek közötti időszakra tehető. Regionális jelentőségű, központi telep volt Kunszentmiklóson a Mediterrán cserépgyár területén, mely feltárására 2018-2020. között került sor. Az igen sűrűn elhelyezkedő objektumok mellett kiemelkedő mennyiségű kerámia, csonteszköz de – a településen egykor éltek társadalmi státuszát jelölő – aranypitykék is előkerültek. A korszakra jellemző, hogy a közösség elhunytjait elhamvasztották és sokszor meglehetősen nagyméretű urnákba helyezték örök nyugalomra, bronz ruhadíszek, ékszerek, fegyverek kíséretében. Ilyen urnatemető került elő Szalkszentmártonban 2016-2017 folyamán, több mint 100 urnával, és Kecskemét belvárosának peremén, a Balaton utcában is egy társasház mélygarázsának építése során, 2019 nyarán. A korszakra jellemző az értékes fémtárgyak deponálása. E tevékenység oka lehetett rituális jellegű, nyersanyag felhalmozás vagy krízishelyzetekhez kapcsolódó elrejtés. Ilyen fémdepó volt a Kiskőrös határában 2016 során felfedezett bronzkori kincs együttes is, mely a mai napig a legnagyobbnak számít a Duna-Tisza közén. A leletegyüttes összesen 161 db jó állapotú fémeszközt, köztük 11 db aranytárgyat, szív és csónak alakú csüngőket tartalmazott.
Vaskor
Tovább haladva az időben, a vaskor időszakát – többek között – a Közép-Európát egykor benépesítő kelták képviselik a múzeum gyűjteményében, mely nép kárpát-medencei megtelepedése a Kr. e 4. századra tehető. Kalocsán, a jelenlegi székesegyház alatt, és közvetlen környezetében egy jelentős kelta telep, oppidum helyezkedett el. Számos tárológödör és ház került feltárásra ebből az időszakból a székesegyház felújítási munkálataihoz, illetve ivóvíz-hálózat rekonstrukcióhoz kapcsolódó munkálatok közben végzett régészeti megfigyelések során. Kiemelendő az egyedülálló mennyiségben talált, antik görög mintára vert érme, ún. drachma, melyek a megfigyelést kiegészítő fémdetektoros kutatások során kerültek elő.
A népvándorlás kora
Szarmaták
A népvándorlás ezer éve Bács-Kiskun megyében az iráni eredetű szarmata törzsek megjelenésével veszi kezdetét. Ez a nagyállattartó pásztorkodással foglalkozó nép időszámításunk kezdetétől egészen a Kr. u. 5. század végéig egyeduralkodó és kizárólagos területünkön, melyet a római források Barbaricumként jelölnek. Ez a közel öt évszázad – természetesen – nem múlt el nyomtalanul a régészeti tárgyak, jelenségek vonatkozásában sem. Kis túlzással kijelenthetjük, hogy ahová lépünk az Alföldön, „ott szarmata terem”. Nagy, összefüggő szarmata települések, településrészletek kerültek feltárásra Kecskemét környékén a Mercedes gyár II. ütemének régészeti munkái során 2018 és 2019 folyamán, de az északi elkerülő út, és az M5-ös autópálya új csomópontjainak építése során is 2016-2018 között. Jellemző településobjektumok a félig földbe mélyített házak, az állattartáshoz nélkülözhetetlen karámrendszerek, nagyméretű kutak, ún. „méhkas alakú” gabonatároló vermek és az élelmiszer tartósítására szolgáló füstölők, kemencék. Ez utóbbi objektumoknál megszokott, hogy megújították a sütőfelületet, ami pár éves folyamatos használatra utal. 2019 nyarán, Kecskeméten, a Nyíri út végén, körforgalom és buszforduló kialakításakor azonban egy, ilyen szempontból tudománytörténetileg unikális szarmata kemence került feltárásra. Egyedisége abban rejlett, hogy a rendszeresen megújított sütőfelület magassága meghaladta az 1,5 métert, ami több évtizedes állandó használatot jelent. A korszak kerámia leletanyaga két részre tagolható, egyrészt a helyi készítésű házi- és jobb minőségű, korongolt díszkerámiákra, illetve az intenzív római kereskedelmi kapcsolatokra utaló import kerámiákra. Ezek közül kiemelkednek az ún. terra sigillata típusú díszedények, és a különböző áruk (bor, olaj, szószok) szállítására, tárolására szolgáló amforák. Utóbbi két lelettípus nagy előnye, hogy a római „tömeggyártásuknak” köszönhetően igen jó keltező értékkel bírnak, illetve készítési körzetük is lehatárolható, ezzel is hozzájárulva a szarmaták kapcsolati rendszerének rekonstruálásához. A szarmata világ jellegzetes temetkezési módja a halmos temetkezés volt. Ekkor az elhunyt felé halmot emeltek, melyet körülárkoltak, általában úgy, hogy a déli oldalon egy bejáratot hagytak. Déli irányba nézett az elhunyt arca is, ennek oka a szarmaták iráni eredetű tűz – Nap vallásában keresendő. Régészeti feltárások során legtöbbször csak az aknasír és a körárok tárható fel, az elhunytat az esetek nagy többségében – pont a sírépítmények láthatósága miatt – már a történeti korokban kifosztották, de így is sokszor megmaradnak értékes leletek, mint ruhakapcsoló tűk, fibulák, ékszerek, kerámia edények, ruhákat díszítő nagy mennyiségű gyöngyök, aranyflitterek, és férfiaknál fegyverek. Ilyen típusú temetők lettek feltárva a már említett Mercedes gyárnál és az M5-ös autópálya mellett, de a déli végeken is, 2015-ben Csávoly-Vízműtelepen.
Gepidák
A szarmata hegemóniának, ahogyan közvetve ugyan, de a Nyugatrómai Birodalomnak is, a hunok európai inváziója vetett végett. A hunok nem egyedül, hanem szövetséges népek segítségével érték el páratlan sikereiket, ilyen szövetségesek voltak a keleti germán eredetű gepidák. A Gepida Királyság a hunok bukásától (455) az avarok bejöveteléig (567) uralták a Tiszántúlt és Erdély bizonyos területeit. 2018 és 2019 folyamán az M44-es út munkálatai során, a Tiszaug és Tiszakürt közötti szakaszon kerültek első ízben a múzeum látókörébe a gepidák. Először településobjektumok, házak és kemencék láttak napvilágot, majd egy impozáns méretű soros temető is, összesen (2019-es állapotok szerint) 194 sírral, mely szám további kutatások során bizonyára növekedni fog, mivel a temető határait még nem érték el a múzeum kollégái. Ahogyan a szarmaták esetében, úgy a gepidáknál is jellemző a temetők nagyfokú rablottsága. A tiszaugi lelőhely esetében azonban az a szerencsés helyzet alakult ki, hogy a rendkívül keményre szikkadt öntéstalaj megvédte a sírokat a fosztogatóktól, így nem csak a koporsók maradványai maradtak épen, hanem rengetek ezüst csat, fibula, aranyozott fegyverek, fésűk és a túlvilági utazásra szánt edények, pénzek is.
Avarok
A szarmatákhoz hasonlóan az eredetileg Belső-Ázsiából származó avarok is nagy létszámban jelentek meg és uralták a Kárpát-medence középső részét a Kr.u. 6. század közepétől egészen a magyar honfoglalás koráig. Az avar lelőhelyek és leletanyag előfordulására hasonló mondható el, mint a szarmaták esetében, megyénkben az egyik leggyakrabban előforduló kultúra. Hazánkban a legnagyobb összefüggő avar település a Mercedes gyár II. ütemének megelőző feltárásán került elő 2017-2018. folyamán, mintegy 70 hektár területen. Az elsődleges feldolgozások során bizonyos, hogy Kecskemét déli részén terült az egykori Avar Kaganátus egyik központja, erről nem csak a lelőhely kiemelkedő nagysága, a több mint 1500 feltárt objektum, hanem a bizonyosan védelmi funkcióval bíró, több kilométer hosszú és helyenként 3 méteres mélységet is elérő árokrendszer árulkodik. A szegényes, de nem melléklet nélküli köznépi, soros temetők mellett igazán fontos, vezéri temetkezések is feltárásra kerültek az elmúlt évtizedben. Szalkszentmárton – Táborállás határrészen, 2015 folyamán két magányos, kora avar kori vezéri sírt tártak fel az intézmény munkatársai. A felfedezés különlegessége, hogy ez volt az első, szakszerűen kibontott és dokumentált, a korabeli elithez tartozó sír a kora avar-kor kutatástörténetében. Kiemelendő az egyik férfi elhunyt ún. padmalyos sírba helyezése, a mellé helyezett gyűrűs markolatú kard, lószerszámok, ólombetétes ezüst és maszkos geometrikus-ábrázolású veretekkel díszített övgarnitúrák, a részleges lótemetkezés és az állatáldozatként interpretálható juhcsontok jelenléte. A területen az előkerült leletek alapján egy vezéri szálláshely megléte feltételezhető, amit indokol a földrajzi környezet is, egy egykori fontos dunai átkelőhely birtoklása. További gazdag, a közép avar-kor időszakára keltezhető temetkezések kerültek elő Lakitelken, a Népfőiskola fejlesztési munkái során 2019-ben. Bár a szalkszentmártoni sírokkal ellentétben, ebben az esetben nem jöhet szóba a vezéri temetkezés, ugyanakkor a sírokban talált két pár színarany bizánci stílusú gömbcsüngős fülbevaló és varkocsszorító megléte egy tehetősebb népességet feltételez. Hasonló korú, a 7. század első harmadából származó, és gazdasági-társadalmi helyzetű populációhoz tartozott a Hajós-Pincefalu területén 2016-ban, régészeti megfigyelés keretében feltárt temető, mely 74 sírjából több arany, gömbcsüngős fülbevaló, ezüst karperec és aranyozott öntött bronz övgarnitúra is előkerült.
Honfoglaló magyarok
Az avarok uralmának a Kr. u. 9. század legvégén honfoglaló őseink vetettek véget. Elmondható, hogy a honfoglalók anyagi kultúrája ritkábban fordul elő régészeti feltárások során, mint akár az avar vagy szarmata leletek, ugyanakkor ezekre is találunk friss példát a kecskeméti múzeum gyűjteményében. A már többször hivatkozott Mercedes gyár területén 2018-ban egy kisebb 10. századi települési egység látott napvilágot, mely két kemencebokorból, az azt övező árokból, és feltehetően gabona tárolására szolgáló gödrök sorából állt. Nem kizárható, hogy egy korabeli „pékműhely” nyomai kerültek így elő. 2016-ban a Mercedes gyártól légvonalban mintegy 2,5 km-re, északra, a kecskeméti déli iparterület egy épülő csarnoka helyén két, a 10. század második felére keltezhető sír, egy női és egy férfi temetkezés is előkerült. Az egykor élt hölgy fejénél nyitott végű karikaékszer, csuklóján két huzalkarperec, nyaka körül pedig egy ún. torques volt. A férfi sírjában a korszakra jellemző négyzetes vas övcsat és kés mellett egy faragott csont íjmerevítő is megtalálható volt.
Középkor
Árpád-kor
Az Árpád-kor (Kr. u. 1000 – 1301) köznépi anyagi kultúrája elsősorban nagyobb falvak, illetve kisebb szórt, tanyás-jellegű települési egységek feltárása során kerül napvilágra. Az Árpád-kori települések is gyakori „vendégek” a megyei régészek életében. A legnagyobb feltárt falvak a Mercedes beruházás két üteméhez kapcsolódnak, 2009 és 2018-2019-es években. Az RL 6 lelőhelyen egy teljesen feltárt település, mintegy 80 háztartással, az RL 12-őn pedig egy 50%-ban megkutatott falu került elő 44 házzal, a hozzá tartozó belső és településhatárt jelző árkokkal, kemencékkel, kutakkal. A feltárások nagyban hozzásegítették a honi Árpád-kori telepkutatást a falvak belső szerkezetének megértéséhez. A már hivatkozott Kunszentmiklós – Mediterrán cserépgyár területén, a bronzkori település mellett, jelentős számú, az Árpád-kor első felére keltezhető településobjektumok is előkerültek. Kiemelendő egy, országosan is unikális lelet, egy fehér agyagból égetett cserépbogrács töredéke.
Két, az Árpád-korra keltezhető egyházi emlék lett feltárva az elmúlt évtizedben. Lakitelek – Felsőalpáron egy 11. században épített, majd a 14. század folyamán átalakított téglatemplom került napvilágra. Különlegessége, hogy falai igen magasan megmaradtak köszönhetően a több évszázados homokrétegeknek, melyek 2015-ig fedték be az épületet. 2011 óta zajlik Bugacon az egykori Pétermonostora bencés monostor tervásatása. Az épületegyüttes a 12. század első felében épült, használatának pedig az 1241-es tatárjárás vetett véget. A monostor területén ez idáig több mint 1300 temetkezés került feltárásra, melyek közül a legkorábbiak a 11. századra keltezhetőek. A munkák során unikális leletek sora került a múzeum gyűjteményébe, a teljesség igénye nélkül meg kell említeni egy nyugat-európai mércével mérve is egyedülálló, a Rajna-vidéki mesterek keze nyomát őrző Szent Péter ereklyetartót, közel-keleti üvegpoharat, elefántcsontból készült Biblia fedőlapot. A kolostor nem magában állt, hanem egy több mint 2 km kiterjedésű település középpontjában, mely a 13. századra regionális központ szerepet töltött be. A korszak legnagyobb kataklizmájának, a tatárjárásnak, több nyoma is megfigyelgető volt itt, többek között a mongolok által legyilkolt nők, gyermekek, állatok képében. Szankon, a jelenlegi Kiskun Emlékhely területén, egy egykori erődített templom árkában szintén megtalálhatóak voltak ezek a jelenségek. A mongol hódítás miatt elrejtett kincsleletek is felgyűjtésre került, többek között Szankon olajvezeték kivitelezése közben, és Kiskőrösön is. Ezek a tárgyegyüttesek elsősorban pénzeket, arany és ezüst ékszereket, gyűrűket tartalmaztak.
Késő középkor és kora újkor
Az Árpád-kor után, a vegyesházi királyok kora majd a török hódoltság időszaka alatt mélyreható változások mentek végbe megyénk területén. Az elmúlt tíz évben egyre többet tudtunk meg Kecskemét város és közvetlen környékének késő középkoráról és kora újkoráról. Kecskemét, Fecske utcában 2018-ban egy társasház építése során került elő egy középkori ház padlója, illetve egy olyan, az egész telken végighúzódó pusztulási réteg, mely az első török betörésekhez (1529) kapcsolható a numizmatikai adatok alapján. A Nagykőrösi utcában, szintén építkezés közben 28 kora újkori objektum, köztük 5 kút került elő, melyekben a vizes körülményeknek köszönhetően a nagyszámú kerámia mellett – kiemelendő ezek közül a kecskeméti kádár céh ünnepi korsója -, bőrcipők és egyéb szerves maradványok is megmaradtak a 17-18. század fordulójáról. A Bocskai utcában egy, az 1700-as évek elején, az akkori város szélén üzemelő, írott forrásokban is szereplő kovácsműhely nyomait sikerült feltárni, szintén régészeti megfigyelés során. A kecskeméti főtéren található református templom 2019-es felújítása során sikerült azonosítani és pontosan lokalizálni a templom köré 1700-ban emelt körítőfal egy szakaszát is. De nem csak a városmagban, hanem a Mercedes gyár és a déli iparterület területén is napvilágra kerültek a 17-18. század lakáskultúra leletei, szórt tanyaszerű lakóegységekben, kutakban. Ezeken a külső szállássokként interpretálható objektumokban sokszor a mezőgazdaság eszközei is megtalálhatóak voltak. Bácsbokodon a mai Magyarországon elsőként lehetett azonosítani a török megszállás következtében a 16. század második felében hazánkba települt délszláv népek, rácok félig földbe mélyített kemencés házait. Az épületek mellett a gasztronómiai kultúrára vonatkozó tárgyak, ún. sütőharang és balkáni eredetű cserépedény töredékek is előkerültek. Hercegszántón egy, szintén a rácokhoz kapcsolható temető került elő, jelentős mennyiségű balkáni eredetű leletanyaggal, ékszerrel. A már említett bugaci lelőhelyen 14-16. századi temetkezéseket és egy, ebben az időszakban épült templom maradványait is feltárták kollégáink. A közel 70 sír különlegessége, hogy etnikailag, a területet a 14. századtól benépesítő kunokhoz kapcsolható tárgyak, szokások (pl. felhúzott lemezgömbös fülbevalók, gyöngyös tarsolyok, általános leletgazdagság) jellemzőek. A 17. századra keltezhetőek a Dunapataj – Hartai út csatornázási munkálatai során előkerült 16 sír, melyekben míves kivitelű ruhakapcsok és egy olvasó gyöngyszemei is megtalálhatóak voltak.
Ahogyan ebből a rövid kronologikus kivonatból is egyértelmű, múzeumunk régészeti gyűjteménye páratlan gazdagságot mutat. A folyamatos és megfeszített régészeti munka következtében ez a gyarapodás minden bizonnyal hasonló ütemű lesz a jövőben is, és reméljük, hogy minél több tárgy, történet jut el a nagyközönséghez.




HU EN
KKJM