A biennálé története és a keresztény gyűjtemény

A Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálék és a Kortárs Keresztény Művészeti Gyűjtemény

 

Keresztény-, vallásos-, szakrális-, egyházi- és liturgikus művészet. Mikor alapító kurátorként elindítottuk Kecskeméten a Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálékat, tudatos döntés volt a részünkről, hogy az adott lehetőségek közül a legszélesebb kört érintő területet választottuk. Véleményünk szerint ugyanis a kiállítás-sorozathoz kapcsolódó, s az előbbiekben említett fogalmak bármelyikének a kiemelése esetén, jelentősen leszűkítettük volna a lehetőségeinket a 21. századi és a mindenkori kortárs magyar művészeten belül. A keresztény tematikát, mint az európai művészet egyik legfőbb összetevőjét, egyfajta útjelzőként kiemeltük, sőt a sorozat nevében is jeleztünk. Az elmúlt majd két évtized során tehát a Kecskeméti Múzeum képzőművészeti osztályának fő tevékenységi és gyűjtőköre a keresztény tematika jegyében alakult. A 2000. évi „próbatárlatot” követően, 2002-ben, az első alkalommal a keresztre feszítés jelenetét és a legfontosabb szimbólumot, a keresztet választottuk, majd 2005 tavaszán a Genezis őstörténeti részét, a Teremtés könyvének első 11 fejezetét. A harmadik biennálén, 2006-ban az oltár volt a téma, míg a negyediken Krisztus példázatait „adtuk fel”. 2009/2010-ben az Apokalipszis, a Jelenések könyve volt az ábrázolandó, megjelenítendő ikonográfiai program, 2013 tavaszán az angyalok, 2015-ben, a hetediken a gyermekek, a gyermekség, 2016-ban pedig a magyar és a magyarországi szentek. 2018. március 10. és május 27. között, immár kilencedik alkalommal rendeztük meg Kecskeméten a kiállítást, melynek alcíme ezúttal A hét főbűn – Hieronymus Bosch nyomában volt. A sorozat sikerét jelzi, hogy rekordszámú jelentkező, 236 művész 234 alkotást, illetve sorozatot adott be, amiből a zsűri összesen 126 alkotó 125 művét javasolta kiállítani és a katalógusban megjelentetni.

 

A biennálé első kilenc alkalma során összesen 1105 alkotást sikerült kiállítanunk a mindenkori zsűri után a kecskeméti Cifrapalotában, ami jól mutatja, hogy mennyire hiányzott egy ilyen sorozat a magyarországi kiállítási palettáról. A biennálék alkalmával sokan fölkapták a fejüket, s végre többen is észrevették, hogy a rendszerváltozás ellenére ez a terület még mindig a mesterséges ideológiai elfojtás következményeit nyögi. Magyarországon a kilencvenes évekig a fiatalabb nemzedékek legjobbjai a keresztény ikonográfiával szinte nem is találkozhattak, legfeljebb csak egy lehetőleg minél távolabbra tolt művészeti hagyományként, művészettörténeti leckeként, tévesen azt sugallva, hogy itt csupán egy végtelenül elavult, korszerűtlen, további alkotások létrehozására méltatlan területről van szó. A keresztény mitológia azonban mélyebben gyökerezik Európa kultúrájában, gondolkozásmódjában, művészetének történetében és különösen az emberi lelkekben annál, hogy valaha is teljes egészében elveszítse a mindenkor érvényes aktualitását. Sebastian Francknak, Bruegel kortársának szavai ma is érvényesek: „Az egész Biblia újból és újból megismétlődik: Ádám bűnbeesése, a tudás fája, a bűnbánat, ugyanígy a halál és az élet… Krisztus szenvedései a maguk módján mindennap végbemennek és az összes története a Bibliának szintén… Bennünk a belsőnkben, innen jön ki minden, és ha úgy alakulna, hogy Krisztus külsőleg visszatérne, mint ahogy tagjaiban mindennap jön és szenved, úgy ismét újra és újra megfeszítjük őt, apáink mértékét betöltve”.

 

A keresztény biennálékhoz kapcsolódik az a majd két évtizede folyó módszeres gyűjtői tevékenység, melynek eredményeként a múzeum képzőművészeti gyűjteményén belül létrehoztunk egy, a nem egyházi fenntartású magyarországi múzeumokban ma még egyedülállónak tekinthető, speciális gyűjteményi egységet. A kollekció szerencsére folyamatosan gyarapodik, melynek köszönhetően már túl vagyunk a 400. beleltározott tételen. Gyarapítási keret hiányában a fő módszer a művészek rábeszélése arra, hogy ajánlják fel műveiket a múzeumnak. A gyűjtemény összetétele, minősége tehát alapvetően az alkotók jóindulatától és az egyes biennálék témájától függ, éppen ezért igyekszünk kihasználni a Nemzeti Kulturális Alap által kiírt műtárgyvásárlási pályázatokat is. Az alkotóktól tudjuk, hogy adományozási kedvüket jelentősen fokozták azok a tárlatok, melyeken egy-egy válogatást mutattunk be, így élővé téve ezt a múzeumi tárgy együttest (pl. Eger, Zsinagóga Galéria; Budapest, Erdős Renée Ház; Klebelsberg Kultúrkúria; Kiskunfélegyháza, Szent István templom; Zalegerszeg, Göcseji Múzeum; Szentes, Koszta József Múzeum). Az eddigi legnagyobb lélegzetű bemutató a Pécsi Galériában volt 2014-ben, ahol 94 művész 121 alkotását lehetett megtekinteni. A következő év tavaszán a budapesti Szent István Bazilika lovagtermében Útmutató – Kortárs Keresztény Művészeti Gyűjtemény Kecskeméten címmel megrendezett tárlatot 56 ezren tekintették meg. 2016 végén a Vizivárosi Galériában sor került az első olyan kiállításunkra is (Karácsonyi Tárlat XV. – Szakralitás a kortárs zománcművészetben), ahol egy műfajt kiemelve, illetve az adott területet képviselő művészeti egyesülettel (Tűzzománcművészek Magyar Társasága) együttműködve mutatkoztunk be. 2017 nyarán a Magyar Művészeti Akadémia meghívására a Vigadó földszintén mutathattuk be a gyűjteményt egy reprezentatív tárlat keretein belül, melyhez külön katalógus is társult. Legutóbb pedig „Evezz a mélyre” címmel 2019. július 16. – augusztus 25. között a Tihanyi Bencés Apátságban volt nagysikerű tárlatunk, amely új látogatottsági rekordot hozott, hiszen a bemutatót 6 hét alatt nem kevesebben, mint 59.892-en tekintették meg!

 

A művek értelmezését segíti a kortárs, illetve a jövőbeli kutatók számára, hogy az utóbbi biennálék során végre elkezdtük írásban is rögzíteni az alkotók saját műveiket megvilágító mondatait. Kun Éva keramikus például így világította meg számunkra a húsvéti ünnepkör keretében értelmezhető alkotását (Piros vérrel virágozik, 2015): „Régóta foglalkoztat a népi vallásosság talán együgyű, mégis megejtő mélysége. Gyakran érzem ezt az útmenti keresztek elrozsdásodott pléh-Krisztusai láttán, a már alig sejlő színeikkel, az itt-ott hiányos, mégis érzékelhető, nagy igyekezettel köré álmodott, dicsfényt jelképező bádog-cirádákkal. E képek támadtak fel bennem, egy apokrif ima olvastán, amikor ehhez a sorhoz jutottam: »Nem láttam én szebb gyümölcsfát, mint a Jézus keresztfáját. Piros vérrel virágozik, Szentlélekkel gyümölcsözik«.”

 

ifj. Gyergyádesz László
Móra Ferenc-díjas főmuzeológus, művészettörténész,
a gyűjtemény alapító kurátora

 

 

 

 




HU EN
KKJM