Cifrapalota

A magyaros szecesszió emlékei közé sorolt épületen a legtöbb megoldás a Lechner-iskola jellemzőit mutatja: így például a hullámzó vonalú attikának, mint a felvidéki pártázatos reneszánsz jellegzetes elemének tudatos felhasználása; a vakolatarchitektúrával is tagolt homlokzat, illetve a magas tető kerámiadíszei. Bár fontosak voltak az anyagiak is, minden bizonnyal a Lechnerrel jó (szakmai) kapcsolatot ápoló Kada Elek polgármester volt az, aki a hagyományos árlejtési logikát félretéve, végül meggyőzte a közgyűlést, hogy ne a pénzügyileg legelőnyösebb ajánlatot benyújtó céget (budapesti Vögerl Ignác-féle szobrász műterem, terrakotta és műkőgyár) válassza a „majolika munkálatok teljesítése végett”, hanem a nyolc évvel korábban a Városházán is közreműködő pécsi Zsolnay-gyárat. Márkus Géza két homlokzati tervrajza (1902. november 3. és 4.) valószínűleg e döntés következményeként készülhetett el. A ránk maradt tervek közül itt láthatóak először a pirogránit díszekkel (középen homorú, kisebb zöld és bordó színű „gombok”, meggypiros négykaréjos formájú elemek két méretben, illetve nagyobb kék szívek) kombinált vakolatba rajzolt ornamensek (szív-, páva-, életfa- és virágmotívumok). De itt válik véglegessé, hogy a korábban a pártázat felületén koncentrálódó, változatos formájú kerámiabetétek az első és a második emelet ablaksorai között is hasonlóan fontos szerepet kapnak. A cifraszűrök rátéteihez, hímzett díszítéseihez (virágozások) hasonlatosan megjelenő, összesen 37 majolikamázas pirogránit – több darabból összeillesztett – mezőn a magyar népművészeti motívumok és a nemzetközi (floreális Art Nouveau) ornamentika sajátos keveredését tapasztalhatjuk. A meglehetősen egyéni módon stilizált formavilágú – egy kivétellel tengelyszimmetrikusan képzett – sík betétek, akárcsak a magas tetőzet organikus formálású, fantáziadús, s szintén mázas pirogránitból kivitelezett plasztikáinak tervezője, megálmodója egyértelműen Márkus Géza volt.

Az említett népművészeti ihletésű motívumok kapcsán természetesen Márkus esetében is felmerült a közeli Kiskunfélegyházán született Huszka József 19. század végi gyűjtéseit, kutatásait közzétevő köteteinek hatása. Ilyen szempontból pedig különösen érdekesek lehetnek Huszka ifjúkori élményei, melyek az akkortájt fénykorát élő alföldi szűcs- és szűrdíszítés felől érték. A budapesti építészt azonban közvetlenebb élmények is érhették, terelhették a cifraszűrökre emlékeztető díszítésmód felé, mindenekelőtt Kecskeméten, hiszen a hatalmas főtér a fejlesztések irányát tekintve, a városvezetés által is deklaráltan, elsősorban piactér volt, s a vásárok idején éppen a szomszédos zsinagóga előtt árulták portékáikat a városba érkezett szűcsök. Mindenesetre joggal feltételezhetjük azt, hogy az épület országszerte kedvelt elnevezésében, s annak néhány éven belüli elterjedésében, szerepet kaphatott – a jelző hagyományos értelmezésén túl – ez a cifraszűrökre is emlékeztető díszítésmód. Mindamellett a bérpalotához kapcsolt jelző, legalábbis a korszak újságírásában (de a politikai szónoklataiban is), gyakran kapott negatív értelmezést, így helyben különösen a Kecskemét hasábjain: „Nincs kórházunk! De vannak cifra palotáink” (1907. szeptember 8.).

„Kecskemét város bérpalotáját” egykor gazdaságossági okokból többfunkciósra tervezték. A földszinten eredetileg bérbe adható üzletek, raktárak sorakoztak; egykori bejárataik, kirakataik helyén, azonban 1949 után, többnyire ablakok kerültek kialakításra. Az első emeletet az átadást követően a Kereskedelmi Kaszinó bérelte ki, míg a második emeleten három bérlakás kapott helyet. Az épület szinte teljes belső dekorációja a Kaszinó egykori ovális alaprajzú dísztermében, az ún. „Pávás teremben” összpontosul. A részbeni hiányok (pl. arany háttér a fehér stukkók uralta mélyített felületeken, ornamentális falfestés a két szív alakú mezőben) ellenére ma is rendkívül látványos teremben a kék eozinmázas csempék; a meggypiros és kék mázas pirogránit díszek; a festett gipszstukkókból kivitelezett, de eredetileg eozinos kerámiából tervezett nyolc páva; a gazdag stukkóegyüttes (rózsa és gránátalma virágmotívumokkal); az azt hordozó, egészen a rabicfalas megoldású mennyezetig felnyúló vakolatarchitektúra, majd annak hullámvonalas lezárása; s végül a két sárgaréz csillár (kék színű és szív alakú Tiffany-üveg berakással) összhangjában, motívumaiban az épület külső kialakítása, díszítése köszön vissza.

Az épület mai funkciója:

A többfunkciósra tervezett bérház első nagy átalakítása akkor következett be, amikor a második világháború után állami tulajdonba került és szakszervezeti székházként használták. A Cifrapalota épülete 1983. október 8. óta szolgál múzeumi célokat, mely az ún. Wolfner–Farkas–Glücks-gyűjtemény városunkba kerülésének volt köszönhető, s így eleinte Kecskeméti Galéria, majd Kecskeméti Képtár néven nyithatta meg kapuit a látogatók előtt. 1996-tól a Katona József Múzeum kiállítóhelyeként működik. A második emeletén állandó kiállításon mutatják be a múzeum képzőművészeti gyűjteményének legjelentősebb darabjait, míg az első emeleten a Duna-Tisza köze legszebb avar kori leleteit, köztük a kunbábonyi fejedelmi sír kincseit. A földszinten és az első emeleten történeti, művészettörténeti, régészeti, néprajzi és helytörténeti időszaki kiállítások váltják egymást. A Cifrapalota reprezentatív belső terei, különösen a Pávás terem, lehetőséget nyújt konferenciák, előadások, tanácskozások megtartására. Ugyanitt kulturális estek, koncertek, bálak, vacsorák, esküvők megszervezésére is van lehetőség.

A Cifrapalota épületére vonatkozó legújabb szakirodalom:

• Cifrapalota. (A kecskeméti főtér történelmi épületei 1.) Szerk.: Lovas Dániel. Az épületmonográfiai részek és a Márkus Gézáról szóló fejezet szerzője: ifj. Gyergyádesz László. Kecskemét, 2015
• ifj. Gyergyádesz László: „magyaros ízlésben s igen tetszetősen”. A Cifrapalota épületének története I. In: Hírös Históriák, 9. szám (2019. nyár), pp. 5–15.
• ifj. Gyergyádesz László: „magyar motivumu színes rajzokkal díszítve”. A Cifrapalota épületének története II. In: Hírös Históriák, 10. szám (2019. ősz), pp. 5–13.
• ifj. Gyergyádesz László: Kecskemét szecessziós építészete (I. Modern és magyaros) / Secession Architecture (Modern and Hungarian I). Kecskemét, 2019. pp. 62–91.
• ifj. Gyergyádesz László – Czifrák László: „Pompás, szép tervek azok”. A kecskeméti Cifrapalota épületkerámiái és restaurálásuk. In: Magyar Iparművészet, 2022/5. pp. 34–39.