“Virtuális kézfogó” Jókaival…

2021. január 21. – január 25.

„Egy nagy költőt a kis nemzetnek, e tájról nyert az édes, szép haza!”

Immár több, mint 30 éve évről-évre megünnepeljük a magyar kultúra napját, emlékezve ezzel 1823. január 22-ére, amely napon nemzeti identitásunk szempontjából is kiemeltem fontos esemény történt. Az írott források szerint Kölcsey Ferenc ezen a napon zárta le nemzeti himnuszunk kéziratát, megalkotva ezzel a Kárpát-medence magyarsága számára a nemzeti összetartozás jeles szimbólumát.

A kulturális intézmények, minden évben ezen a napon országszerte tárt karokkal várták a látogatókat, kulturális programok bő kínálatával igyekeztek elősegíteni a magyar kultúra népszerűsítését, azonban ebben az évben a járványhelyzet átformálta a fizikai jelenlétre épülő emlékezés lehetőségeit. Éppen ezért intézményünk – folytatva a pandémia időszaka alatt megkezdett, műtárgyközpontú, virtuális közgyűjteményi kommunikációt – e napon egy, a reformkor jeles, kecskeméti kötődésű irodalmi személyiségéhez kapcsolódó műtárgyat mutat be az érdeklődök számára.

A képen látható gipszmásolat, a magyar irodalomtörténet egyik igen jelentős műtárgya, intézményünk történeti gyűjteményének ékes darabja, amely az 1842-1844 között Kecskeméten jogot hallgató Jókai Mór jobb kézfejét ábrázolja. A szélein töredezett, kisujján kőberakásos gyűrűvel ábrázolt kézfej feltehetően az író kecskeméti díszpolgárrá avatásakor készült 1894-ben, alkotóját nem ismerjük. A 19. században jellemző volt, hogy köztiszteletben álló emberek jobb kezéről még életükben gipszlenyomatok készültek. E másolatok voltak hivatva ápolni a nagy művészek kultuszát.

Jókai Mór városunkban eltöltött évei írói egyéniségének kialakulására nagy hatást gyakoroltak, amelyet a következőképpen fogalmazott meg:

Nem ok nélkül nevezem Kecskemét városát második szülővárosomnak, mert valóban szellemi énemet e város szülte… Itt tanultam megismerni a magyar népéletet, a valódi magyar humort, amelynek, hogy azt a kevés sikert elértem, köszönöm!”

Hirdesse hát e műtárgy az utókor számára azt a rendkívül erős nemzettudattal átitatott szellemiséget, amelyet Jókai Mór kecskeméti évei alatt magába szívott, hisz „Jókai… élete összeolvadt a hazáéval, melynek a hosszú álomból való ébresztgetésénél ő is közreműködött, így lett az ő munkássága a nemzeti szellem egyik alkotó részévé, a nemzeti műveltség ezredéves palotájának egyik legerősebb oszlopává.”

Legyünk büszkék rá, és ha Kecskeméten – a Piarista rendház szomszédságában – a Jókai utcán járunk, az alábbi Kováts Antal idézet ismeretében emlékezzünk rá!

Dobbanjon meg e földnek szive

És láng hevitse föl a kebleket!

Itt járt, itt élt a nemzet disze,

Az elmeszikra lobbot itt vetett!

S a szárnyat öltött képzeletnek

Első dajkája e város vala,

Egy nagy költőt a kis nemzetnek

E tájról nyert az édes, szép haza!

 

Hajagos Csaba




HU EN
KKJM