Intézménytörténet

Kecskeméti Katona József Múzeum Magyar Naiv Művészek Gyűjteménye

1976 szeptemberében nyílt meg az országos gyűjtőkörrel rendelkező, Magyarországon egyedülálló múzeum. A kecskeméti Magyar Naiv Művészek Gyűjteménye alapjait Moldován Domokos filmrendező magángyűjteménye és felajánlása jelentette. Ehhez társult a következő évtizedek múzeumszervező tevékenysége, a Magyar Nemzeti Galéria és a Népművelési Intézet naiv művészeti gyűjteményeinek átvétele, új alkotók felfedezése. Az itt bemutatott alkotások szorosan kapcsolódnak a földműveléssel, állattartással, kézművességgel foglalkozó ember mindennapi életéhez és ünnepeihez. Az erre a célra felújított műemléképület, a mezővárosi egykori lakóház és a magyar naiv művészet különleges összhangja valósult meg a muzeális intézmény kiállításaiban.

A Bánó-ház több építési kort és átalakítást is megért. Az alacsony nyugati szárny az egykori gazdasági udvaron épült fel a 18. század közepén. Az épület a szoba, konyha, kamra beosztással a közép-magyarországi háztípust képviseli. Konyhája szabadkéményes, a fal mellett tűzpadka fut körbe. A lekontyolt, magas tetőszerkezetű, nagyobb lakóház a 18–19. század fordulóján épült, s a már meglévő korábbi szárnyhoz csatlakozott. A későbbi átalakítások következtében napjainkra csupán részleteiben őrzi az eredeti állapotát, közülük az egyik a szabadkéményes konyha. A déli oldalról nyíló előszoba tüzelőtere ugyancsak 18. századi jellegzetesség. A nyugati homlokzathoz erőteljesen kiugró pincegádor (pincelejáró) és tornác csatlakozik.

Magyarországon a naiv művészet az egész 20. századot átíveli, és ez a folyamat napjainkban is tovább formálódik. Az autodidakta művészek közül az első sikert Benedek Péter „földműves festő” érte el, festményeit Bécsben is bemutatták az 1920-as években. A két világháború között felfedezett „őstehetségek” többsége, közöttük Gajdos János és Győri Elek, fiatalemberként kezdte el művészi pályáját. Ők szinte mindannyian szakítottak a falusi élettel, de erős paraszti kötődésük miatt mégsem tudtak gyökeret verni a művészeti életben. A Magyar őstehetségek címmel megrendezett első csoportos kiállításuk 1934. augusztus 19-én nyílt meg Budapesten. A kor klasszikus képviselője, aki festményeivel egyben a legjelentősebb nemzetközi sikereket érte el a magyar naiv művészek között, Süli András volt. A szobrászok közül Bereczki András György és Homa János emelkedik ki. Mokry-Mészáros Dezső alkotásait az élet keletkezésének folytonos kutatása határozta meg.

Az újabb hullám Magyarországon az 1960-as évek közepén vette kezdetét, s a naiv művészeti értékek ismételt felfedezésével indult. Az évtizedekig tartó időszak képviselői főként idősebb emberek voltak, akik mindannyian érett emberként, kialakult világképpel kezdtek el alkotni, képekbe és szobrokba sűrítve életük mondanivalóját. Művészetük sokféle. Az alkotók egy csoportjának szemlélete a népművészettel és a gyermeki világgal mutat rokonságot. Közéjük tartozik Kapoli Antal és Tőke Imre, akik műveikben a pásztorfaragások jegyeit őrzik, valamint Gubányiné Greksa Erzsébet, aki falpingálásról tért át a Kalocsa környéki hagyományok táblaképeken való megjelenítésére.

A magyar naiv művészet történetében a másik jelentős vonulatot a paraszti élet megélt élményeihez való kötődés és a néprajzi hitelesség jellemzi. Képviselőik művészetében a falu világa, hétköznapjai és ünnepei foglalnak el fontos szerepet. Orisekné Farsang Erzsébet és Juhászné Albert Rozália rendkívül gazdagon és hitelesen örökítette meg a fiatalon átélt élményeket. A hazai valóság talaján születtek meg történelmi eseményeket és személyeket bemutató szobrászati alkotások is, mint például Kovács Ferenc Széchenyi Istvánt ábrázoló műve.

Az ember és környezete közötti viszony megbomlása napjainkra a modern életérzés része lett. Balázs János esetében a magány csendjébe burkolózó remete életmód és a cigány számkivetettség a művein is erőteljes nyomokat hagyott. Répás János és Marosiné Földvári Irén saját életük tragédiáit fejezik ki a szobraikban. A belső világ látomásos kivetülésére Őrsi Imre munkássága teszi fel a koronát. Teljes elszigeteltségben élt; szobrait a „magány ijesztésére”, társnak készítette.




HU EN
KKJM