Intézménytörténet

A közel 5000 tételt számláló Orvos- és Gyógyszerészettörténeti Gyűjtemény 1985 januárjában jött létre két szakmatörténeti kollekció átvételével: Lóránd Nándor Gyógyszerésztörténeti Szakgyűjteményéből (Bács-Kiskun Megyei Gyógyszertári Központ) és dr. Réthy Aladár Orvostörténeti Szakgyűjteményéből (Bács-Kiskun Megyei Kórház). Lóránd Nándor 1966-ban kezdte felkutatni, összeszedni Bács-Kiskun megye patikáinak régi bútorait, edényeit, leselejtezett munkaeszközeit, dokumentumait. Munkája eredményeként 1969-re már olyan jelentős mennyiségű és értékű anyag gyűlt össze, hogy a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár – lemondva a gyűjtési jogköréről – Lóránd Nándort bízta meg a megyében és Kecskeméten folyó múzeumi feladatokkal. Dr. Réthy Aladár laboratóriumi főorvos, orvostörténész volt az orvostörténeti gyűjtemény megalapítója, aki szintén a megye területére koncentrálva végezte gyűjtőmunkáját, mégis országosan is kiemelkedő jelentőségű munkásságának eredménye.

A reneszánsztól kezdve a patikák általában két egymásba nyíló helyiségből álltak. A két fő rész az officina és a laboratórium. A Lóránd Nándor által gyűjtött gyógyszerészettörténeti tárgyakat is eszerint csoportosíthatjuk. Az officinához tartozó tárgytípusok a patikabútorok, állványedények, mérlegek, díszes cukorkásüvegek; a laboratóriumban pedig a gyógyszerkészítés eszközei voltak. Legértékesebb bútorunk egy fenyőfából készített, flóderes festésű, ún. „parasztbarokk” stílusú házipatika szekrény (1746). A 19. századi patikabútorokat a kiskőrösi és hartai patikák egyes részletei képviselik gyűjteményünkben. A Kecskeméten 1905. január végétől ideiglenes helyen megnyílt Megváltóhoz címzett gyógyszertár 1906-ban költözött a II. városi bérház erre a célra kialakított részébe a Vásári-Nagy és a Hosszú utca sarkán. A szép szecessziós egységet mutató épület-bútor-edényzet együtteséből sajnos csak néhány épületdísz, bútortöredék és edény maradt fent napjainkig.

A patikaedényeket funkciójuk szerint csoportosíthatjuk: fatégelyek, folyadéküvegek, porüvegek, kenőcstégelyek, cukorkásüvegek, expediáló üvegek, nagyobb méretű raktári edények, olajos edények, ecetes korsók, keserűvizes palackok. Ahány patika működött Bács-Kiskun megyében (89), annyiféle az edények külső megjelenése, a sorozatokat ugyanis más-más kartussal díszítették. Iparművészeti szempontból a legértékesebb ezek között két 18. századi fajansz tégely: egy holicsi és egy Kuny Domokos budai műhelyéből való edény.

A laboratóriumokban használatos gyógyszerkészítő eszközöket célszerű a velük előállított gyógyszerformák szerint rendszerezni: porosztáshoz való kellékek, pilulagömbölyítők, kézi tablettázók, kúpöntők, szűrőberendezések, főzőedények (infundibulumok), desztilláló lombikok. A gyógyszerek alkotják a következő egységet, 18. századi természetes alapanyagok, drogok, 19–20. századi gyógyszertári készítmények és 20. századi gyári termékekkel folytatódnak tárgytípusaink. Reklámok és szignatúrák (gyógyszercímkék) egészítik ki még a kollekciót. A homeopata gyógyszerkészletek pedig egyszerre mind a két gyűjteményhez tartoznak.

A tárgyak mellett érdemes áttekintenünk a gyógyszerészeti könyv- és folyóirat-gyűjteményt is: enciklopédikus művek, hazai és külföldi gyógyszerkönyvek, taxák, manuálék, gyakorlati kézikönyvek olvashatóak itt. A folyóiratok közül számos kötet van a Gyógyszerészi Hetilap, Gyógyszerészi Közlöny, Magyar Gyógyszerész, Gyógyszerészeti Szemle évfolyamaiból.

Az orvostörténeti anyag fő csoportjait egyrészt a műszerek, másrészt az emlékplakettek alkotják. A 18. századból kevés eszköz maradt ránk: érvágókések, foghúzók, köpölyöző poharak. A 19. századi sebészeti készleteink közül kiemelkedik az A. Lüer manufaktúrájában készült sebészeti zsebkészlet, amelynek bőrtokja belül lila bársony bélésű, a műszerek fogantyúja pedig szaruból kialakított. A 20. századi orvosi műszerek főbb csoportjai: sebészeti, nőgyógyászati, fogászati, fül- orr- gégészeti, és terápiás eszközök. Az orvostörténeti gyűjtemény legszebb tárgycsoportját a rézmikroszkópok alkotják. Mindezek mellett a szülésznők, bábák hagyományos tárgyai (bábatáskák, diplomák, kéziratos bábakönyv, jegyzetfüzet) is megtalálhatóak a gyűjteményben.

Az orvosi könyvek és folyóiratok zöme a 20. század első feléből való, de találunk köztük néhány értékesebb darabot korábbi századokból is (pl. Mátyus István: Diaetica, 1762). A folyóiratok közül legértékesebb kötetünk a Gyógyászat első évfolyama (1861). A gyűjteményt gazdag dokumentumanyag teszi teljessé.

A gyűjteménynek 1985. június 14. óta helyet adó Kölcsey u. 3. szám alatti földszintes épület eredetileg lakóház, gazdaház volt. Az 1760-as években építhette a Bene és a Vékony család, utolsó tulajdonosa pedig 1940-től a Hoksza család volt. A jellegzetes mezővárosi épület külső megjelenésének egyedi jellegét az egykori udvari homlokzatán az egyenes falfelületet megtörő két csehboltozatos, nyeregtetővel fedett tornác, ún. „kódisállás” adja.




HU EN
KKJM