Nem volt meglepő ezekben az években, hogy a gyermekjáték, a játék oly nagy figyelmet kapott, hiszen az 1970-es évek második felétől egymást követték Magyarországon a kézműves tevékenységen alapuló játékkészítő táborok (Csillebérc, 1976.), valamint a különböző játékkiállítások. Kecskeméten, Kodály Zoltán szülővárosában, a népművészethez kötődő képző- és zeneművészeti intézmények jöttek létre ezekben az években. Mindebbe szépen illeszkedett a gyermekek tárgyalkotó tevékenységét formáló játékműhely gondolata, ahol a kultúrtörténet fennmaradt emlékei nyújtanak hátteret a kézműves játékkészítés folyamatához.

Az egykori Fiatalok Népművészetének Stúdiósai töltötték meg tartalommal az első évtizedet. Magával ragadó, elszánt és tehetséges fiatalokként említi őket Csoóri Sándor az 1970-es években. Rajtuk keresztül, valamint az ország különböző területéről meghívott mesterek és mesemondók által olyan erő sűrűsödött itt, ami az ember legjobb szándékait ötvözte. Bátran állítható, hogy szinte minden nap ünnepként telt el, itt tartózkodni kivételes állapotot jelentett. Mindeközben a nagyszámban ideérkező gyermekek megismerkedhettek kultúránkkal, szokásainkkal, megérezhették az ízét, milyen is az, ha ki-ki tehetsége szerint formálhatja-alakíthatja saját környezetét. A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely évről-évre formálódott, működésében a gyermekek tárgyalkotó tevékenysége, valamint a gyűjtemény nagysága és jelentősége váltakozva kerültek előtérbe, ami jól tükröződik az intézmény elnevezésének többszöri módosításában is (Az országos gyűjtőkörű intézmény évtizedeken keresztül a Bács-Kiskun Megyei Múzeum Szervezet szakmúzeuma, 2013-tól a Kecskeméti Katona József Múzeum tematikus múzeuma. Elnevezéseinek változásai: Szórakaténusz Játékműhely és Múzeum, 1981 –; Szórakaténusz Játékmúzeum, 1988 –, Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely, 1997– napjainkig.) Az intézmény különlegességét hosszú éveken keresztül a játékkészítő és kézműves műhely jelentette, bár ezekben az években még a régi játékok (1920 előttiek), a belőlük rendezett játékkiállítások is különleges élménynek számítottak. Rendkívül tanulságos lenne évtizedek távlatából, valamint egy rendszerváltást követően végigkísérni az intézmény létrejöttének közvetlen előzményeit, a gyűjtemény és a műhely alakulásának folyamatát, követni a különböző szakterületeken dolgozó munkatársak intézményalakító tevékenységét. Nem könnyű feladat az alapítókat, az építészt és építtetőket, a három évtized munkatársait és a sok segítő szándékot a teljesség igényével és értékei szerint lejegyezni. Jelen összefoglaló éppen az előzőek miatt kerüli az intézményben dolgozó szakemberek, az együttműködő partnerek és barátok megnevezését. Köszönetképpen legyen elegendő a világhírű építész, Makovecz Imre 2011. szeptember 7-én számunkra fogalmazott rövid köszöntőjének utolsó gondolata: „…A Szórakaténusz Játékmúzeum megőrizte, létrehozta azokat az értékeket, melyek nélkül már nem lennénk.” A gyermekeket és a gyermekkort különösen tisztelő művész ezer szállal kötődött az intézményt teremtő nemzedékhez, a közösségépítő elképzelésekhez. Szavainak szimbolikus jelentését tudva kell folytatni a következő évtizedeket. S bár az intézmény tevékenysége folyamatos változáson megy keresztül, őrizni kell az eredeti, alapító elképzeléseket, csakúgy, mint a működésnek helyet adó építészeti struktúrát, és annak stílusát.

A megnyitás pillanatában még nem létezett a játékgyűjtemény, sőt még körvonalai is ismeretlenek voltak, hiszen ekkor kerültek ide az első darabok (Meg kell említeni dr. Moskovszky Éva folyamatos tanácsadói szerepét a gyűjtemény fő szempontjainak kialakításában, amelyet évek távlatából lehet igazán megbecsülni). A múzeum első állandó kiállítása különböző közgyűjtemények műtárgyaiból került megrendezésre. A játék vizsgálatának legfontosabb szempontja ekkor maga a tevékenység volt; a játszás sokféle formája és a gyermek játékainak elkészítése. A Szórakaténuszban országos és nemzetközi rendezvények, alkotótáborok, kiállítások és konferenciák, az oktatás addig ismeretlen foglalkozási formái, katalógusok, könyvek és módszertani kiadványok születtek az elmúlt évtizedek alatt.

Konferenciák, alkotótáborok, nemzetközi és országos hatókörű rendezvények

Néphagyomány és kreativitás ma – UNESCO-konferencia a Népművelési Intézet rendezésében (1982), Nemzetközi Nemezművészeti Tanácskozás (1983), Nemzetközi Nemezművészeti Alkotótábor (1984), Kártyatörténeti konferencia (1990), Játékok és játszás a Szomszédságban konferencia (1993), A játék, mint mentalitás a 21. század küszöbén konferencia (1996), Országos Sárkányeresztő Fesztivál és Játéknap (1995-től 22 alkalommal).

Napjainkra már elterjedt az országban, ami 1981-ben még újdonságként jelentkezett; a játékkészítés és játszás különböző formái a hazai hagyományok színes tükrében, s mindez már intézményi keretek között. A hagyományokra épülő foglalkozásokon a gyerekek megismerkedhetnek a természetes anyagokkal és a hozzájuk kapcsolódó technikákkal. Mindezek tárháza természetesen évről-évre bővül. A népi játékokat, népszokásokat az évkörben elhelyezve, a maguk idejében tanítjuk, játsszuk. A hazai bemutatkozások mellett számos európai városba meghívást kapott a Szórakaténusz, amelyek között kiemelt helyet foglaltak el a szomszédos országok; kiállításcserék, műhelyfoglalkozások, kutatások, gyűjtések jelzik ezeket a kapcsolatokat. A kutatások elsősorban a magyar játéktörténet különböző szakterületeire irányultak: játékkészítő műhelyek, művészi játékok, régi gyermekkönyvek, székelyvarsági gyermekjátékok. Mellettük az intézmény szakemberei a játékszokások vizsgálatával, valamint a játékkutatás történetével is mélyrehatóan foglalkoztak. Nagy jelentőséget tulajdonítunk napjaink játéktervező iparművészetének, melynek alakulásában szintén aktívan részt vesz az intézmény.